Tatabányáról

Tatabánya - hazánk legkisebb megyéjének székhelye - a Gerecse és a Vértes között, az ún. Tatai árokban fekszik, Budapesttől 56 km-re.
Területe már a kőkorszak óta lakott volt, melyet számos lelet bizonyít, és a legrégebbi városrészét ? Bánhidát ? már egy 1288-as dokumentum is megemlíti.
A vidék kedvező természeti adottságai miatt fellendült a mezőgazdaság, a kereskedelem és megjelentek a kézművesek is. Hamarosan kialakultak Alsógalla és Felsőgalla települések Bánhida környékén.
Az 1800-as években kezdték felfedezni a környező szénmezőket, ami rohamosan megváltoztatta az életet. 1891-ben megalakult a Magyar Általános Kőszénbánya Társulat, amely elkezdte fejleszteni a helyi bányászatot. Az 1896-ban kiemelték az első csille szenet, melyet követően a szénkitermelés folyamatosan növekedni kezdett, és az ország szénszükségletének kétharmadát a tatabányai szénbányák adták.
A város közigazgatásilag 1947. október 10-én született Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida és Tatabánya(község) egyesítésével.
A régi tatabányai szénmedence bányáiban azonban 1987-re a szénvagyon kimerült.
Ezután a nehézipar, és a bányászat jelentősége csökkent és a város gazdasági szerkezete jelentősen átalakult.
A rendszerváltás után ipari parkok kerültek kialakításra több mint 500 hektárnyi területen Megtalálható közöttük
a műanyag-, autóipari, számítástechnikai, orvosi segédeszközöket stb. gyártó vállalat, Tatabányán 2007?2008-ban két bevásárlóközpont is megnyílt: a Vértes Center és az Omega Park.
Továbbá 2009. májusától egy gyönyörű hideg-melegvizes élménymedencékkel, szaunaparkkal, és kalandparkkal rendelkező stranddal, a Gyémánt Fürdővel is büszkélkedhet a város.
A város főterét az Árpád teret 2012-ben újították fel, és adták át a lakosok nagy örömére, mely folyamatosan
biztosítja a különböző kulturális és egyéb rendezvényeknek a helyszínt, közepén a névadó honfoglaló atyánk
hatalmas szobrával.